A normandiai partraszállás előzményei

Francis Mackay

Winston Churchill miniszterelnök attól a pillanattól fogva várta az európai kontinens invázióját és Hitler náci birodalmának bukását, hogy a brit expedíciós haderőt 1940 júniusában kiűzték Franciaország területéről. A cél elérése érdekében egyaránt kellett alkalmazni hagyományos és rendhagyó eljárásokat, módszereket. A különleges erők ekkor még gyerekcipőben jártak, ám a négy évvel később bekövetkező D-nap idejére ezek az alakulatok már nemcsak elszaporodtak, de figyelemreméltó eredményeket is elértek.

A normandiai partraszállás előzményei részletekbe menően vizsgálja a szövetségesek különféle különleges hadviselési erőit, legyenek azok brit, amerikai, francia, kanadai vagy belga egységek. Némelyik ilyen alakulat neve azóta beépült a köztudatba, ilyen például a hat, bármikor bevethető zászlóaljat számláló SIS, az SBS vagy a SOE. Mások rég megszűntek, mint például a szövetséges központi kiértékelő egység, a görög ,,Szent század", a 99. ejtőernyős gyalogoszászlóalj, az 5. skót gárda síléces zászlóalja vagy a 62. kommandó. Ezt az alapos utánajárással és kutatómunkával készült könyvet bizonyára érdeklődéssel forgatják majd azok, akik szeretnék megismerni a hadviselés titkos oldalát, és méltányolják azt a jelentős közreműködést, amivel néhány jól képzett, nagy képzelőerővel alkalmazott és kiválóan vezetett specialista hozzájárulhat a sikerhez. Vitathatatlan, hogy a különleges egységek sokaságának létfontosságú előkészítő munkája nélkül soha nem virradt volna fel a D-nap hajnala.

Ez a könyv nem jött volna létre, ha hosszú idővel ezelőtt John Farrell őrnagy (Territoriális Érdemrend) nem beszél a Hopkinson-különítményről, és a néhai Bob Bennett szakaszvezető törzsőrmester (Hadi Érdemérem, Brit Birodalmi Érdemérem), David Stirling egyik legelső embere nem említi meg a 6. SAS-ezredet. És akkor sem született volna meg, ha nem olvasom el a régi katonai hátizsákomban talált jegyzetfüzetet. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért ismerhettem az eredeti tagok némelyikét, így ez a könyv valójában az övék.

A könyv a több mint ötven év alatt összeszedett feljegyzéseken és visszaemlékezéseken alapul, me­lyeket szinte attól a pillanattól fogva gyűjtögettem, hogy kapcsolatba kerültem a fegyveres erőkkel. Az évek során sokan láttak el információkkal a különleges műveletek és különleges erők számos aspektusával kapcsolatban, és ezek­nek egy kis része most megjelenik ennek a műnek az ol­da­lain. A segítséget nyújtó emberek közül némelyek már nincsenek köztünk, mások élnek és virulnak, ám a legtöbben jobban szeretnének névtelenségben maradni, nekem pedig semmi okom rá, hogy ezen változtassak.

Mindvégig megpróbáltam olyan pontos lenni, amennyire az idő és a feljegyzésekhez való hozzáférés meg­engedte, ám időnként így is használnom kellett a valószínűleg és vélhetően kifejezéseket.