Eichmann élete és bűnei

David Cesarani

Adolf Eich­mann állt a nácik 1941 és 1945 között végrehajtott európai fajirtásának középpontjában, közvetlenül őt lehetett felelőssé tenni több mint kétmillió zsidó elszállításáért Auschwitz-Bir­ke­nauba és más haláltábo­rokba. Mégis sikerült rejtve maradnia egészen addig, amíg az izraeli titkosszolgálat 1960-ban Argentínában el nem fogta, és bíróság elé nem állította.

Eich­mann pere ragyogó lehetőséget kínált Izrael számára, hogy tájékoztassa a világot a ,,végső megoldásról" (amelyről az emberek túlnyomó része mit sem tudott), de a bűnvádi eljárás nem készült fel kellőképpen a feladatra. Abban az időszakban, amikor a Harmadik Birodalom belső működéséről csak hiányos információk álltak rendelkezésre, nem volt könnyű tisztázni Eich­mann szerepét, s hazugságai és köntörfalazásai csak még tovább fokozták a zűrzavart. A per és az azt követő könyváradat teljesen téves képet adott számunkra arról az emberről, aki egy vállalat vezetőjéhez hasonlóan igazgatta és szervezte meg a fajirtást.

Ez a lenyűgöző életrajz az első mű Eich­mann életéről a nagy hullámokat vert per elcsitulta óta. Fényt derít arra, hogy az az Eich­mann-ábrázolás, mely szerint csak egy tehetetlen ember volt, akit a körülmények sodortak az SS soraiba, hazug, s csak az a célja, hogy elterelje a figyelmet képességeiről, valamint korai politikai előmeneteléről.

David Cesarani a nemrégiben napvilágra került dokumentumok alap­ján mutatja meg, hogyan vált Eich­mann a náci Biztonsági Szolgálat zsidóügyi ,,szakértőjévé", és hogy mély antiszemitizmusa ellenére kezdetben kiváló munkakapcsolatban állt a németországi cionista zsidókkal. Leírja, hogy a legújabb kutatások szerint az Eich­mann által 1939-40-ben Lengyel­országban kezdeményezett etnikai tisztogatások jelentették a kulcsfontosságú hidat ahhoz a szerephez, amit később a zsidók deportálásában játszott. Emellett Cesarani amellett érvel, hogy Eich­mannhoz nem feltétlenül állt közel a tömeges népirtás gondolata, érvei kifejtése közben bemutatja Eich­mann pályafutásának azt az érdekes, és nagyrészt ismeretlen szakaszát, melyben ,,megtanulta", hogyan vigyen véghez egy fajirtást.

Eich­mann a bírósági tárgyaláson a náci éra egyik ikonjává vált. De vajon mennyire lehet őt reprezentatív mintának tekinteni? Cesara­ni azt sugallja, Jeruzsálemben olyan bűncselekményekkel vádolták meg, amelyeket valójában el sem követett, groteszk módon félrevezetve ezzel az egész világot Eich­mann-nal és gyilkos pályafutásával kapcsolatban. Ez az elgondolkodtató tanulmány sorba rendezi a tényeket a ,,végső megoldás" kivitelezésének egyik kulcsfigurá­járól, és új szemszögből enged be­pillantást a fajirtásba süllyedt Harmadik Birodalom cselekedeteibe, figyelemreméltó esettanulmányként a morális romlottságról, s arról, hogyan válik valakiből ,,végrehajtó".