Földes Gyula-Rudnay Béla Két könyv a csallóközi árvízvédekezés

A könyv megkímélt, szép állapotban van.

Földes Gyula (1829-1910) 1896-ban, Rudnay Béla (1857-1932) 1894-ben adta ki először részletes beszámolóját arról a gigászi munkáról, amelyet a Csallóköz vad, ősi vizeinek megzabolázásáért a XIX. sz. második felében külön-külön, de egy államilag összehangolt és központi forrásokból is pénzelt terv szerint irányítottak. Földes a Pozsony megyei Felső-Csallóközben igazgatta az árvédekezést, Rudnayra jórészt a Komárom megyei Alsó-Csallóköz és a Győr megyei Csilizköz hosszú távú ármentesítése és belvíz-lecsapolása várt. Aki tudni akarja, mikor, kik és hogyan szabták át a Csallóköz vízrajzi arcát, hogy olyanná alakítsák, amilyennek a bősi vízmű megépüléséig ismertük, vagy amilyennek a vízmű betonteknőjétől távolabb ma is látjuk, annak ezt a közös kötetbe foglalt két könyvet kell gondosan végigolvasnia. Annyi korábbi igyekezet után a XIX. sz. végére sikerült megtervezni és megalkotni a nagy folyami sziget egységes, új víz- és védmű-rendszerét, s a Duna csallóközi szakaszát beilleszteni a civilizált nyugat-európai nagyvizek családjába. Munkájukkal egy új mezőgazdasági kultúra földrajzi feltételeit is létrehívták; erőfeszítéseik egybeestek a mezőgazdaság műszaki és növénybiológiai forradalmának első magyarországi hullámával. Több százezer holdat varázsoltak termővé, elhódítva őket a vadon tenyésző vizektől és lápoktól. Így válhatott a Csallóköz az őt bíró országok egyik fő élelemforrásává...