Csoóri Sándor - Csöndes tériszony (új, kemény táblás)

Csoóri Sándor - Csöndes tériszony
(új, kemény táblás)

Leírás: Az elégiában ott izzik az indulatok parazsa, az ódai hang gyakran fordul melankóliába. S a leglemondóbb ezredvégi látleletben és ott lüktet a csakazértse ellenszegülése.

Egyszerre cselekvő és szemlélődő költészet ez. Cselekedtető és láttató. Hogy láttatni tudjon, magasra hág, bár csöndes tériszony fogja el a látványtól.

Aki vele tart, pannon tájat láthat a négy évszak minden színében ragyogni.

Tartson vele Ön is e Csöndes Tériszony című kötet olvasásakor.

Az ezredvégi történelmi változások egyik gyakran hangoztatott következménye, hogy irodalmunk elveszteni látszik össztársadalmi, nemzeti küldetését. A kultúra, az irodalom azonban mindig nemzeti ügy is a magyar nyelv társtalansága miatt nálunk mindig az is marad.

Csoóri Sándor azok közé tartozik, akik ezzel tisztában is vannak, és nem hátrálnak meg az ebből adódó kihívások elől: számára a költészet nem magánügy, hanem közügy; nem pusztán felelőtlen játék, hanem olykor végzetes, halálos játszma; számára a líra hagyományos nagy kérdései nem függetleníthetők a közösségi, nemzeti, történelmi környezettől.

Erről tanúskodik ez a Csöndes tériszony című verseskötete is. Csoóri Sándor versei látleletek, közérzetversek; ha azt térképezi föl, ami az ő szemének iszonyú, akkor a bölcsek csöndességével teszi és a szeretet hitével.

Még az indulatosabb, az iszonyodás rezignációját a felháborodás hangjaival elsöprő verseiben is megcsillan a csöndes remény szólama: A pokol tornácára még a könnyű diófaágak is behajolnak zárja Az én ostoba Hiszekegyem című versét.

*
A Csöndes Tériszony című ezen kiadványt Csoóri Sándor egyszerre cselekvő és szemlélődő költészete iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik ezeket a cselekedtető és láttató verseket lapozgatva szintén a magasra hágnak, hogy a költővel együtt csöndes pannon tájat lássanak a négy évszak minden színében ragyogni.