A magyar filmtörténet képeskönyve (Libri de Libris)

A magyar filmtörténet képeskönyve (Libri de Libris)

Szerkesztő: Gyürey Vera, Lencsó László, Veress József

Osiris Kiadó, 2007
Fűzött keménytáblás papírkötés, kiadói borítóban
Színes és fekete-fehér fotókkal gazdagon illusztrált
ISBN: 978-963-389-906-9

A reprezentatív összeállítás a magyar film történetének gazdag dokumentumait vonultatja fel sokszínű kép- és szövegváltozatokban. Bemutatja az egyes történeti korszakokat, a játék- és dokumentumfilm műfaj, valamint az animáció tematikai és stílusvariációit, a tendenciákat és a műveket, a filmek főbb alkotóit, a filmgyártás műhelyeit, a vetített képek világának intézményrendszerét, a filmforgalmazás változásait, az infrastruktúra felépítését. Korabeli plakátok, ritkaságszámba menő werk- és jelenetfotók, díszlet- és jelmeztervek, jellegzetes illusztrációk kapnak helyet az albumban. A szövegeket forrásértékű kiadványokból, könyvekből, tanulmányokból, kritikákból válogattuk. Szerepel az antológiában számos kevéssé ismert gyűjteményi anyag, kéziratrészlet, relikvia. A magyar film barátai megismerhetik az egyes fejezetekből a múlt és jelen mozikultúráját. A könyv, melynek elkészítésében a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársi gárdája vett részt, szakmabeliek és érdeklődők számára egyaránt hasznos kalauz a hazai kinematográfia több mint száz esztendejének krónikájához.

Előszó

A Lumiere fivérek, amikor megtartották az első mozgóképes bemutatójukat 1895. december 28-án Párizsban, a Capucinusok bulvárján, ámulatba ejtették a közönséget a feléjük rohanó vonat, a nevetést kiváltó "megöntözött öntöző" pillanatainak megjelenítésével. Ma már ezek lettek a mozgókép csodájának emblematikus képei. A Lumiere fivérek az ember világhoz való viszonyát megjelenítő új eszközzel mind a művészi, mind a kommunikációs lehetőségek új minőségét teremtették meg.
Magyarország kultúrája elsősorban verbális hagyományokra épült, aminek társadalom- és politikatörténeti okai voltak. Ezzel magyarázható, hogy a kulturális köztudatban a művészetek közül az irodalomnak volt elsődleges szerepe még a képzőművészethez és a zenéhez képest is.
Ezért is meglepő, hogy a Lumiere testvérek párizsi vetítését alig fél évvel később, 1896. május 10-én követte a budapesti Royal nagyszállóban ennek az új találmánynak a bemutatása.
Ekkor még elsősorban a népszórakoztatás új eszközének tartották a mozgóképet, ami először a kávéházakban, majd a sátormozikban kapott helyet, és csak az 1910-es évek után jelentek meg az első mozgófényképszínházak.
A vetítési helyek megjelenését gyorsan követte az első filmgyártó stúdiók megalakulása, és a mozgóképet egyre lelkesebben méltatták