A császár-királyi hadsereg 1765-1815 szervezettörténet

és létszámviszonyok
Nagy-L. István
Magánkiadás, Pápa, 2013

A kötet a császári-királyi hadsereg szervezetének történetét kíséri figyelemmel 1765-től, II. József Habsburg Monarchia társuralkodójává fogadásától a napóleoni háborúk végéig, 1815-ig. A hadsereg ebben az időszakban két nagy reformperiódust élt meg. Az első II. Józsefhez és Lacy tábornokhoz, a második Károly főherceghez fűződik. A hadsereg ennek eredményeként jelentős átalakuláson ment keresztül, toborzott zsoldosseregből valódi tömeghadsereggé vált. Ez az átalakulás különösen a lovasság és a tüzérség tekintetében többszöri átszervezést, útkeresést jelentett. A kötet három részből áll. Első részében a hadsereget alkotó egységek: ezredek, zászlóaljak, századok, svadronok, szabadcsapatok szervezete kerül aprólékos bemutatásra fegyver- és csapatnemek szerint csoportosítva kronologikus sorrendben. A szervezeti változások tényszerű bemutatása mellett az okokra, következményekre és a mozgatórugókra is fény derül. Ezt követi a hadsereg magasabbegységeinek, dandárok, hadosztályok, hadtestek és hadseregek felépítésének vizsgálata. A császári-királyi hadsereg ebben a tekintetben mutatja a legjelentősebb változást, ezért itt hangsúlyt kap a többi európai nagyhatalom ilyen irányú gyakorlata is, különös tekintettel a francia hadseregre. A harmadik rész a császári-királyi hadsereg létszámával, erejével foglalkozik. Láthatjuk az egyes háborúkban, hadjáratokban, csatákban bevetett katonák számát, a hátországban maradt haderőt, amelyek alapján a Habsburg Monarchia katonai erőkifejtése és ennek iránya rekonstruálható. A kötet végén egy terjedelmes adattár mutatja be a hadsereg egységei létszámának alakulását.