Veress-Hudi-Ács-Palágyi : Nemesvámos története

Megkímélt, nagyon szép állapotban van.

Előszó
Talán nem haragusznak meg a közvetlen "vámosiak" megszólításért! Bizonyára Önök is ezt a rövid változatot használják maguk között mindennapjaikban, mint gyermekkoromban a szent-gáliak, akik ugyan sokat emlegették nemesi kiváltságaikat, de írásban csak az anyakönyvekben, a kontraktusokban (akkor így hívták a szerződéseket) használták. Vámos úgy látszik jobban ragaszkodott e hangsúlyhoz, így forrt össze hivatalosan és végérvényesen Nemesvámossá a település neve.
Megtisztelő a felkérésük, hogy én írjak előszót a falu történetéhez. Érdeklődéssel olvastam a kedvcsinálóként küldött két fejezetet. Mennyi rokon vonást találtam a szülőfalummal! Kisnemesi és református hagyományaink rokonítják falvainkat, melyek lényegesen különböztek a környező jobbágy és nemzetiségi településektől. Meg aztán mindkettő a Bakony-alján fekszik, a betyárok országútja mellen. De talán még korábbi a kapcsolat: Tatár csapásnak nevezeti dűlőjük a Szentgál felől érkező útra visz, s az emlékezet a tatárjárással hozza összefüggésbe. S mennyi beszédes helynevet bilingérezhet össze a nyelvész: Bagóhegy, Czujbók, Kasza, a dűlők, börcösök, köbörcösök. Még a szólásmondásokban, csúfolódókban is együtt emlegették Szentgált, Vámost meg Szabadit. Olvassak csak el Ács Anna okos írásában!