Hafner Zoltán szerk. : Jovánovics (Hafner)

Az album megkímélt, szinte új állapotban van.

Jovánovics György művei az avantgárd és tradíció dichotómiája, a látható és a leképzett világ
azonossága-különbözősége, valamint a nyomat-lenyomat problémaköre felől közelíthetőek
meg. A neves művészettörténész, Hans Belting
szerint Jovánovics munkássága nem szorítható
be csupán a szobrászat műfaji keretei közé, annak ellenére, hogy műveinek nagy része plasztika, gondolkodásában túllép azon, és más műfajok kérdéseit is érinti. Beke László pedig azt írja,
hogy Jovánovics tevékenysége egyértelműen
szellemi természetű, minduntalan művészetfilozófiai alaprétegeket érint.
Jovánovics György 1965-ben az Académie
des Beaux-Arts ösztöndíjas hallgatója volt
Párizsban. Ekkor talált rá arra az anyagra, a
gipszre, amely egész munkásságát végig kíséri.
A gipsznek a művészetben mostoha sors jutott,
olcsósága, könnyen alakíthatósága, ideiglenessége folytán csupán közvetítőként, segédanyagként, elsősorban az oktatási gyakorlatban...