Bodosi György : Az öröm szavai ( A költő első verseskötete 1964)

A könyv külső védőpapírja kopottas, de ezalatt és belül megkímélt , szép állapotban van. Tartalmaz még 1964-ből egy ajándékozási bejegyzést .

Bodosi György, aki egyébként Veszprém megyei falusi körorvos, az Új Írás és a Jelenkor hasábjain mutatkozott be mint költő. Versei, kötetbe rendezve, most jelennek meg első ízben. "Valószínű, hogy az olvasó mikor már végigolvasta a könyvet, elgondolkozik egy pillanatra: ki lehet ez az ember, akivel itt ilyen lélek szerinti ismeretségem támadt? - írja róla a kötet bemutató előszavában életének s verseinek régi, baráti ismerője, Illyés Gyula. - Kész író, s mégsem a szokványköltők közé tartozik, versei üdítően ezt tanúsítják. Látnivalóan nem is kezdő ember a pályán. Ki, mi hát?
Verstani szempontból, így kell mondanom, érdekelt ennek a költőnek az élete. Főleg azután, hogy közelebbről is - otthonában is - megismertem. Otthonában: a bakonyi kis faluban, a szép dialektusban beszélő három apró gyermeke, felesége, betegei és barátai körében. Meghökkentő élményforrás századunkban. Irodalmunkat a romantika nevelte naggyá: hálánk egyik eleme örök hajlamunk a romantikára, főleg a költők életét, működését illetően. Romantikus az, aki a megszokottól elüt, s én szinte irigykedve néztem ennek az orvosbőrbe bújt költőnek a rendkívüli sorsát... Micsoda eredeti sors; a szó jó értelmében, milyen romantikus pálya alanyi költő számára; orvosnak lenni, nem boldogtalanul; falun élni, nem lelki száműzöttként... Ilyen is van?
Igen, ez is egy lehetőség a tengernyiben, mit korunk s helyzetünk kínál. S ha ezt az utat egy tehetséges, művelt, a kor minden áramát ismerő író vállalja? Mint a maga nagy kalandját? A múlt században rangos jelző volt a literary gentleman. Messziről nézve az volt Berzsenyi is, Kölcsey is, Madách is. Vegyük ki ebből a gentle-t s helyettesítsük egy korunkbeli szóval, mondjuk a socid-lal s előttünk lesz egy típus, amelynek föl emelkedésétől egyre többet várhatunk, akiknek egyformán fontos a nép is, az irodalom is.
Ennek előhírnöke e könyv szerzője, Bodosi György."