Bíró Sándor Kisebbségben és többségben (románok és magyarok 1867-1940)

Megkímélt állapot. A lapélek enyhén barnák.

A magyar szakirodalom nagyon sokáig feltűnően elhanyagolta a kiegyezési korszak nemzetiségi kérdéseinek tárgyalását. Ennek az volt az oka, hogy maguk a magyar szakkörök is az ellenséges propagandaművek egyoldalú felfogásának hatása alatt álltak, és a túl kényesnek tartott kérdésekhez általában óvakodtak hozzányúlni. Később, különösen az első összeomlás után, hozzáfogtak az ún. magyar elnyomás mentegetéséhez. A mentőkörülmények felsorolása természetesen csak polemikus formában történhet, ami végeláthatatlan és mindinkább elmérgesedő vitákra adhat alkalmat. A kérdés igazi megoldása nem a magyar elnyomás mentegetése, hanem megmagyarázása a délkelet-európai (sőt európai) nacionalizmus keretei között. Bíró Sándor tanulmánya lényegében a mentegető irányzathoz tartozik, de ennek eddig legértékesebb hajtását képezi. Módszerének legfontosabb vonása az, hogy a magyarországi románság helyzetét annak saját megnyilatkozásai alapján mutatja be. Forrása elsősorban a legújabb kori történetkutatás kimeríthetetlen kincsesbányája: a hírlapirodalom, ami mellett esetenként felhasználja a tudományos és adatközlő publikációk vonatkozó részeit is.(I. Tóth Zoltán) Bíró Sándor tudományos életműve tartalmaz ugyan módszertani hibákat (az anyag kiválasztásának egyoldalúságában), ezért bírálható, kritizálható, de tagadhatatlan, hogy tényanyagát tekintve a téma legjobban használható munkáját veheti kézbe az olvasó.