Balogh Elemér : A rátóti királytalálkozó ( Pannóniai állatmesék )

Megkímélt, nagyon szép állapotban.

Az állatmesék egyáltalán nem az állatokról szólnak. Az állat ugyanis soha nem erkölcstelen, soha nem öntelt, soha nem álnok, soha nem piperkőc, soha nem kapzsi, soha nem henceg, soha nem lopja a napot, és soha nem kegyetlen. A bestialitás emberi tulajdonság. Aiszóposz (magyarul Ezópus), Phaedrus, La Fontaine is csak ártatlan csalafintaságból írt az állatokról, valójában kortársaikat tették csúffá, állították pellengérre, ezért is ölték meg egyiküket, állították bíróság elé másikukat, s gyűlölte meg a Napkirály versailles-i udvara harmadikukat. A Csíksomlyói passió szerzője, a remeteként Balatonalmádiban élő Balogh Elemér a magyar vidék éles szemű fürkészőjeként amikor mai fabuláiban macskákról, pocokról, tehénről, sakálról, díszpintyről, pávatyúkról, kígyóról, vaddisznóról mesél", nyilvánvalóan környezetének nem egyszer akár cirkuszinak is nevezhető mutatványait eleveníti meg, bohócait figurázza ki. Folytatja tehát azt az ősi világirodalmi hagyományt, amelynek magyar megnyilvánulásai (Pesti Gábortól Fáy Andrásig) is emlékezetesek. Az egyes mesék tanulságait ráadásul archaizáló nyelven, Heltai Gáspár modorában, ízes szavaival, fordulataival fogalmazza meg, talán azért, hogy enyhítse a csipkelődések kellemetlenségét, vagy talán éppen azért, hogy nyomatékosítsa a nevetségessé tett jelenségek rusnyaságát.

Tartalom
Mi, brémaiak 5
A díszpinty 15
A keszkenős kígyó 21
A ravasz farkas 27
A kaszálópók 31
A ló 35
A barackos kokas 41
A mi piócánk 47
Bözsi, a sajtótehén 51
A sakál temetése 57
A rák, aki vércse 63
Az ökör, aki polgármester akart lenni 69
A rátóti királytalálkozó 75
A nyulak lázadása 81