Anita Siever : Konyhatündér mesék

A könyv megkímélt, nagyon szép állapotban van.

Végül minden elcsendesedett. Léna ájultan hevert a konyha kövén, én meg a hátamat a konyhabútornak vetve üldögéltem és a mennyezeti világítást szemléltem. Homlokomról vékony vércsík csordogált. Szükségét láttam egy ciginek. Nem akartam sokat kockáztatni, így négykézláb elkúsztam a táskámig, kikukáztam a blázt és rágyújtottam. Az első két slukkot ki sem fújtam, egyszerűen beépítettem a füstöt a szervezetembe. Rám fért. A gines üveg elérhetetlen messzeségben, vagyis inkább magasságban leledzett, így nem is törekedtem a megszerzésére. Lénát figyeltem, majd szólongatni kezdtem:
Élsz?
Még igen, de hagyj meghalni nyöszörögte.
Nem ellenkeztem.
Eltört valamid?
Nincs egy ép gondolatom sem válaszolta, majd négykézlábra küzdötte magát és mellém evickélt. Csak visszafogottan volt kacskaringós a nyomvonala. Amikor a feje koppant a konyhabútor ajtaján, akkor tudta, hogy megérkezett. Megfordult és mellém ült. A szemét továbbra sem nyitotta ki.