Székely László Díszlettervek 19612004 Nem Postázom

Székely László díszlettervező és díszletfestö aqvarel és pasztel.Kerettel 40 x 32 ,keret nélkül 30 x 22
Székely László (díszlettervező)
Székely László (Budapest, 1932. október 2. ) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar díszlettervező, a Budapesti Katona József Színház és a Budapesti Kamaraszínház alapító tagja.
Életpályája
Oláh Gusztáv mentorálásával 1950-ben sikeres felvételi vizsgát tett az Iparművészeti Főiskolán. 1953-ban azonban származása miatt eltávolították. Csak 1959-ben miután Hincz Gyula festőművész, rektor segítségével rehabilitálták sikerült folytatnia tanulmányait, amelyeket 1960-ban, közel harmincévesen fejezett be. Első szerződése Egerbe szólította, majd Vaszy Viktor és Komor István invitálására 1965-ben Szeged következett, ahol a kőszínházi előadások mellett a szabadtéri játékok produkcióinak díszleteit is tervezhette. Hat év után Szolnok volt a következő állomás. 1978-ban követte Székely Gábort a Nemzeti Színházba, ugyanígy tett a Katona alakulásakor is. 1990-ben visszatért a Nemzetibe, majd 1991-ben a Budapesti Kamaraszínház alapító tagja lett. Szerződésben vagy vendégként díszleteivel találkozhatunk Békéscsabán, Sopronban és újra Szolnokon és Egerben.
A hetvenes évek végén a Képzőművészeti Főiskolán induló díszlet- és jelmeztervező tanszék tanára, később tanszékvezetője lett.
Alkotásaiból több alkalommal rendeztek kiállítást.
Díszlettervei
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 459.[1]
Székely Gábor
Szuhovo-Kobilin: Tarelkin halála
Füst Milán: Boldogtalanok; Catullus
Shakespeare: Troilus és Cressida; Ahogy tetszik; Coriolanus
Bulgakov: Menekülés
Major Tamás
Moliére: Tudós nők
Benedek Miklós
Kusan: Galócza
Kalle Holmberg
Strindberg: Az apa
Konter László
Csehov: Ványa bácsi
Bodolay Géza
David Hirson: A bohóc
Goethe: Faust
Tordy Géza
Csehov: Három nővér
Markó Iván
Seherezádé
Juronics Tamás
Bartók Béla: A Kékszakállú herceg vára
Csiszár Imre
Anouilh: Becket avagy Isten becsülete
Tasnádi István
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Balázs Péter
Eisemann Mihály: Csókos asszony
Beke Sándor
Katona József: Bánk Bán
Angyal Mária
Csajkovszkij: Anyegin
Emlékek
Fiatalságom a háborús készülődések által okozott feszültségek között telt el. Ennek ellenére, szüleim jóvoltából gyermekkorom örömteljesnek mondható. Egy nagy család egyetlen gyermeke voltam, a vele járó összes pozitív élménnyel. Ma már tudom, hogy hatása egész eddigi életemben elkísért. Mint minden fiatal, sok minden akartam lenni az oroszlánszelídítőtől az orvosprofesszorig. A művészeti témák nem nagyon érdekeltek, bár a rajzolás egész kisgyermekkoromtól nagy kedvvel töltött el. (...)
A hetvenes évek elején jelentkezett először az a fiatal rendezői gárda, kiknek törekvése egy új színházi szemlélet kialakítása volt. Munkatársa lehettem többek között Székely Gábornak, Ruszt Józsefnek, Csiszár Imrének, Ascher Tamásnak.

Jellemzése a Magyar színházművészeti lexikonban
Tervezőművészetére, drámai térépítkezésére az alapos stílus- és drámatörténeti ismeretek, elemző készség, biztos ízlés, a modern színpadtechnika eszközeinek alkotó felhasználása, a világítási effektusok gondos kidolgozása, a térelemekkel, bútorokkal, kellékekkel, színekkel való kifejező erejű kombinációk jellemzők.
Elismerései
Jászai Mari-díj (1973)
Színikritikusok Díja A legjobb díszlet (1981)
Érdemes művész (1984)
A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994)
Ostar-díj a Vén Európa Hotel díszlettervéért (1997)[2]
Kossuth-díj (2012)
A Nemzet Művésze (2014)
Jegyzetek
A Színházi Adattárban a legtöbb bemutatóval rendelkező művészek egyike. 2011. július 29.-i lekérdezés.
Palotai István: Ostar 97 Új Kelet, 4. évfolyam, 132. szám library.hungaricana.hu - 1997. június 9.
Források
Art Portal
A 2003. szeptemberi soproni kiállítás megnyitója
Katona József Színház 19822002. Balassi, 2002. ISBN 963 506349 0
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4