Gyönyörű plexi hátlapos patinás Doxa beépítés az 1940-es évekből

További óráim a vaterán a következő linken elérhetők :
[ link felfedése ]

A Doxa az egyik legismertebb óramárka a világon. Magyarországon ez a márka egyet jelent a minőséggel, pontossággal. Ha nem lenne a Doxa, talán búváróra sem létezne.

A hazánkban élő embereknek azonban mégsem emiatt jut eszükbe a Doxa, hanem a II. világháború miatt. Azokban az években ugyanis a MÁV ilyen karórákat adott vasutasainak, mely által a pontosság mintaszobraként vésődött az emberek tudatába.
A márka atya Georges Ducommun, aki egy kis svájci faluban, Le Locles-ben született. A fiatal Georges már egészen hamar elkezdett érdeklődni az órák iránt, 12 éves korában el is szegődött egy órásmesterhez. 1889-ben 21 éves korában az ifjú megnyitotta saját műhelyét, ahol kedvére gyakorolta az órásmesterség minden ágazatát. Ügyes kézzel bánt a szerkezetekkel a javítás, a tervezés és tervezés során is. Lelkiismeretességét mi sem példázza jobban, mint hogy az összes általa készített karórát személyesen adta át a megrendelőinek.

Ducommun szerkezetei az 1905-ös és 1906-os Világkiállításon is arany érmet értek. Ezekre az évekre órái már világszerte ismertek lettek. Georges rajongott az autókért is, így ahogy lehetőség adódott Le Locles-i otthonába garázst, mellé pedig benzinkutat építtetett. Az autók iránti vonzalma nem várt sikereket hozott számára, hiszen 1911-ben egy autógyári megrendelése érkezett, majd 1921-ben a Bugatti leszerződött vele. Attól az évtől kezdve a legismertebb versenyautójukba a T35-be Doxa órák kerültek.
Ducommun az 1910-es évben döntötte el, hogy levédeti a Doxa márkanevet, majd kifogástalan zsebórái mellett elkezdett vasúti- és utazóórákat is gyártani. Ducommun órái ekkor már világszerte ismertek voltak és nagy népszerűségnek örvendtek. Hírnevét tovább növelte, hogy az I. világháború idején több hadsereg is fekete számlapos, por védett karórákat kapott. Ez azért számított nagy sikernek, mert ebben az időben inkább a zsebórák voltak elfogadottak.
Az 1930-as években már kifogástalan minőségű kronográfokat is készített. Ezen tevékenységét 1936-ig, haláláig folytatta. A Doxa vezető tisztségét Ulysse Nardin fia aki órás körökben ismert Jecques Nardin vette át, aki nem mellesleg Ducommun veje is volt. Az új tulajdonos számos újítást is hozott magával. 1944-ben kiadták az első dátumkijelzésű modelljüket, majd a visszaszámláló és másodpercmutatós karórákat is.
Zsebóra beépítés és a zsebórák karon hordásának története:

Sokaknak kedvence még akkor is ha idegenkedünk ettől a műfajtól! Ez a kategoria igazából nem sorolható sehova, hisz a szerkezet valamikor egy zsebóra szíve volt arany, ezüst vagy platina tokban tengette életét a gazdája zsebében addig amig a háború vagy a nehéz anyagi körülmények miatt megváltak a nemes fém tokoktól mert az könnyen eladható volt.

Idő közben , ahogy teltek az évek az emberek egyre jobban áttértek a karórák viselésére. A zsebóráknak leáldozott! A drágább modellek arany tokját beolvasztották, hisz értékes volt és a háború vagy nehéz anyagi körülmények miatt a cél szentesitette az eszközt , eladták hisz a szükség ezt hozta a szerkezetek pedig maradtak az órásoknál hegyekben.
Gyűjteményből kihagyhatatlan de hordásra is kiváló szép nagyobb méretű patinás számlapos Doxa beépítés az 1940-es évekből hozzá bőrszíjjal.

Plexi hátlap hogy mindig látható legyen a Csodaszép Szerkezet.

Mérete:43 mm korona nélkül.

Igazi nagyon ritka kihagyhatatlan gyűjteményi darab!

Gyönyörű egységesen patinás valamikor a múltban készült számlappal szép indexekkel szép foszforos mutatókkal. Szép tok plexi hátlappal.Hozzá bőr szíj .Szerkezete teszi dolgát működik .Igazi gyűjteményi darab lehet de hordásra sem utolso ez a nagyon szép Doxa óra.Mérete: 43mm korona nélkül mérve.
További óráim a vaterán a következő linken elérhetők :
[ link felfedése ]