Móricz Zsigmond: Életem regénye (1938)

Móricz: Életem regénye

Athenaeum, 1938

Szép állapot.

Részlet a kötetből:

Csécse

Csécsén egy utca folyik végig, mint Buda és Pest között egy Duna. Az út két partján húsz-harminc házhely, úgy összepréselve, hogy szoronganak, mint a lovak a ménesben. Ott a nagy puszta, a végtelen mező s a lovak összebújnak, félve és egymást melengetve, mint a jobbágyok, hogy lélekzeni sincs módjuk egymás nélkül.
Az utcával párhuzamosan rohan a Tisza, füzes bokrok alatt, éppen a csécsi parton egyre nagyobb szakadékokat vájva a szántóföldbe s már viszi, viszi a temetőt s kiássa a régi halottakat s a koporsóval együtt sepri őket a korai feltámadásra. A házhelyek is olyanok, mint egy jól rendezett ravatal. Elől van a fejealja, az út felől, a lakóház, evvel egy fedél alatt a lóistálló és marhaól. De szemben van a nyári konyha s az apróbb állatok hajléka, sertés, baromfi. Az udvart hátul ketté vágja a csűr, melyen szekérrel át lehet hajtani s hátul a konyha- és gyümölcskert. így van az egész országban, az egész parasztvilág mindenestül ilyen gondosan be van rendezve, hogy a legkisebb helyen elférjen: igen soká kell neki, ivadékról ivadékra ugyanazon a szűk fészken költeni : különös, hogy semmi sem mutat arra, hogy itt vidám embertermelésre kell berendezkedni. Mintha evvel a mai nemzedékkel le volna zárva az élet, nincs tovább hely újak számára.