A hetedik titok & A Wandsbeki hentesbárd

Átvehető: Istenmezeje.
Esetleg előre utalás után MPL automatába tudom postázni.
Az ár, a 2 db-ra egyben vonatkozik.

1. A hetedik titok
1945. április 30. Adolf Hitler és Eva Braun halott, a Führerbunker udvarán még izzik a földi maradványaikat elemésztő tűz
1952-ben a leningrádi Ermistázsnak megvételre kínálnak egy festményt. A kép Göring minisztériumát ábrázolja, amilyennek az ötvenes évek elején láthatta a piktor. És a képet A. Hitlernek tulajdonítják
Kit hamvasztottak el 1945-ben, ki festette a képet 1952-ben, igaza volt-e a berlini fogorvosnak, tudja-e a tervező, hány bunker épült meg Hitler számára, s vajon az építő tudja-e, hányat terveztek?
Ezeken a kérdéseken töpreng egy orosz művészettörténész és egy angol kutató. A titkosszolgálat emberei egyelőre a Ku'damm kávézójában üldögélnek

2. A Wandsbeki hentesbárd
1938-ban vagyunk, az Anschluss évében, s Hamburg városa magas vendéget vár: maga a Führer készül megtisztelni látogatásával a patinás Hanza-várost. Csakhogy a magisztrátusnak nagy kő nyomja a szívét: még mindig nem találtak senkit, aki a megbetegedett hóhér helyett végrehajtaná a halálos ítéletet a fuhlsbütteli börtön négy kommunista foglyán. Végre akad vállalkozó: a wandsbeki hentesmester hajlandó felvállalni a munkát, ha jól megfizetik, s ha nem árulják el senkinek, hogy ő volt. De hiába az álarc, a titok kitudódik, s városszerte suttogják már: mire is használta Albert Teetjen azt a bárdot, amellyel vevőinek méri a húst. Az üzletet ezentúl messze elkerülik, s a megvetett, kiközösített, koldusbotra juttatott embernek nem marad más választása, mint az öngyilkosság.
Arnold Zweig, a világhírű német író izgalmasan és lélektanilag hitelesen ábrázolja annak a kispolgárnak a sorsát, aki hagyta hogy a nácizmus félrevezesse és felhasználja saját aljas céljai érdekében.
A történetből nagy sikerű film is készült.