Szemes Zsuzsa Kanca Hotel

Kellemetlen csend feszül közénk. Anyu arca merevvé válik, szája kemény, keskeny csíkká feszül. Mánpedig kimész, és bocsánatot kérsz! Az nem lehet, hogy egy ilyen jó helyet egy valagba csípés miatt otthagyj! Jól is néznénk ki! Én pedig nem kérek bocsánatot! És ki se megyek! Senkitől nem tűröm, hogy belém gázoljanak! bőgöm el magam Erre nagyapa levágja az újságot, megpedri azt a landkadt bajuszát, és elrikkantotta magát: Igazad van, kisjányom! Ne hagyd magad megalázni! Haj, amikor én mé fiatalabb vótam Maga csak ne szóljon bele, Papa! Elég vót nekünk akkoriban a maga hülyeségeiért is tartani a hátunkat! kiált rá sírós hangon Anyu. De a szakramentumát neki! Neked hülyeség az, amiért mi szenvedtünk, hogy mindenkinek jusson munka és kenyér? Hogy senkit se alázzanak meg az emberi mivoltában?! He?! ugrik fel dühében nagyapa, és mutatóujjával hadonászik az Anyu orra előtt. Könnyű prédikálni! De amikor mindenünnen kilökték az izgatásért, meg én se dógozgattam maga miatt, ha a dutyiba ült! Maga is csak abbul élt, amit én főztem az uramnak, amit én lopkodtam ki a kötényem alatt! De az igazság, te ostoba! Persze! Az igazság! Attul aztán tele lesz a bendő, ugye?!