Scott Lynch - Tolvajok köztársasága

Új
Miután életük talán legnagyszerűbb játszmája rosszra fordul, A papírborító enyhén szakadt, egyébként megkímélt szép állapotban
Mind a négy kisregényem a jelenben, illetve a legközelebb-múltban játszódik le. Hőseik is mai jellemek. Az egyik fiatal mérnöknő, a másik egy téeszcsé elnöke, a harmadik zenész, a negyedik régész. Mozgásuk, jellegzetességeik korunk bélyegeit viselik. Legföllebb abban tartanak kapcsolatot a régebbi múlttal, hogy én nem erőltetem azt a ma dívó alkotói módszert, amely nem az emberi, a lelki sajátosságokat domborítja ki, hanem főleg azokat az értékeket, amivel mint társadalmi lény hasznosítja magát valaki.
Locke-nak és régi barátjának, Jeannak menekülnie kell. Nem úszták meg sértetlenül korábbi kalandjukat: Locke-on lassan úrrá lesz Tal Verrar arkhónjának halálos mérge, amit se alkimista, se kirurgus nem semlegesíthet. Ám ahogy közeleg a vég, egy titokzatos megkötő, Karthain egyik mágusa olyan lehetőséget ajánl fel nekik, amely vagy megmenti Locke életét, vagy egyszer és mindenkorra végez vele.
Locke Lamora nem akarja elfogadni az ajánlatot, de meggyőzi Jean könyörgése, na meg az, amikor a mágus megemlít egy nőt a múltjukból: Sabethát, Locke örök szerelmét, akinek furfangja és ügyessége vetekszik az övével.
Locke még ifjú árvaként szeretett bele Sabethába, ám egy eseménydús kapcsolat után elszakadtak egymástól. Most újra összehozza őket a sors, Locke-nak pedig el kell döntenie, harcoljon-e.