Őstörténetünk régészeti forrásai III

László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület, Budapest, 2005
Előszó
Az 1997 és 1998-ban megjelent első két kötet legfőbb célja az volt, hogy a hivatalosan elismert és kizárólagosan támogatott történetírásra alapozott felsőfokú oktatás egyoldalúságát némiképpen ellensúlyozza és egyúttal ráirányítsa a figyelmet más lehetőségekre, másfajta történetszemléletre. E fő célkitűzés érdekében figyelmünket elsősorban a szkítákra, a szarmatákra, a húnokra, a türkökre és a kazárokra fordítottuk, területileg pedig első sorban Belső- és Közép-Ázsiára, a Kaukázus vidékére és a délorosz térségre összpontosítottunk, mielőtt a Kárpát-medence legutolsó, két és félezer éves történetének tárgyalásába kezdtünk.
1997-ben is teljes mértékben tudatában voltunk annak, hogy egyetemi előadásaink és az ennek alapján készült tankönyveink tematikája egyoldalú, hiszen azt a hatalmas térséget, amely eleddig a magyar őstörténet legfontosabb színtereként volt meghatározva, csak érintőlegesen emlegettük. Nem került tehát sor a földrajzi szélesség 50°-tól északra eső un. eurázsiai nagytáj régészeti anyagának bemutatására, nevezetesen a Csendes-óceáni távol-kelettől nyugatra, Szibéria, az Urál-vidék és Kelet-Európa történetének és régészeti emlékeinek taglalására, holott mind a Kelet-Európai síkság, mind az Urál-hegység vidéke, mind Nyugat-Szibéria taglalására, holott mind a Kelet-Európai síkság, mind az Urál-hegység vidéke, mind Nyugat-Szibéria az általánosan elfogadott és mindmáig egyedül tudományosnak kikiáltott finnugor származás- és rokonság-elmélet meghatározó térsége. Nyilvánvalóan alapvető fontosságú e terület beható és részletes vizsgálata.
Tartalom
Bevezetés 7
Indoeurópai (iráni) nyelven beszéltek-e a szkíták? 19
Az eurázsiai szkíta kultúra jellemzői és gyökerei 41
A Kaukázus és a Pontus-vidék szerepe és hatása 93
Az un. finnugor régészet kritikája 115
A szkíta-hún-avar kultúrkör 177
Összegzés 299
Az orosz irodalom jegyzéke 321
A képek jegyzéke és forrásai 345