Műszaki felülettudomány és orvosbiológiai alkalmazásai

Műszaki felülettudomány és orvosbiológiai alkalmazásai
Az elmúlt évtizedek műszaki fejlődésében alapvető szerepe volt az anyagok szerkezetéről és tulajdonságairól alkotott ismeretek óriási mértékű kibővülésének és alkalmazásának. Az új iparágakkal együtt új tudományágak is kialakultak, mely utóbbiak között kitüntetett szerepet tölt be az anyagtudomány (Materials Science).
A műszaki felülettudomány eljárásai olyan felületi tulajdonságok kialakítására irányulnak, amelyekkel a tömbanyagok eredetileg nem rendelkeznek. A merőben új tulajdonságok létrehozását a felület módosítása, vagy felületi bevonat létrehozása útján, igen kis hozzáadott anyagmennyiséggel végzik. Ily módon az anyagok, alkatrészek, eszközök hasznos élettartama jelentősen megnövelhető. Ezek az eljárások anyagtakarékos, a kor követelményeivel összhangban környezetbarát és gazdaságos tevékenységnek tekinthetők.
Az egyik legsikeresebb és leggyorsabban fejlődő alkalmazás az orvosbiológia területén figyelhető meg. A fő kihívás a szövetbarát (biokompatibilis) bioanyagok kialakítása. A megfelelő bioanyag azt jelenti, hogy sem rövid- sem hosszú távon ne legyen mérgező, allergén, vagy gyulladáskeltő hatású, ne váltson ki immunológiai válaszreakciót, ne legyen rákkeltő, ne károsítsa a környező szöveteket, hanem minél inkább elősegítse a belőle készült eszköz sikeres működését az alkalmazás során. Most, és várhatóan középtávon, nagyon sok előrehaladott szemészeti, kardiovaszkuláris, ortopédiai, fogászati, stb. elváltozás gyógyítása protetikai úton történik. Az implantációs pótlások segítségével igen sok embernek sikerül az életét megmenteni, illetve életminőségét lényegesen megjavítani.