Móricz Zsigmond - Elbeszélések III

Móricz Zsigmond - Elbeszélések III

A harmadik kötet az író 1926 és 1933 között keletkezett elbeszéléseit közli. Ekkoriban vallotta Móricz Zsigmond: Nekem az írás az élet minden gazdagságát jelentette; magát az életet. Az életet, összes hegyeivel és völgyeivel, felhőivel és óceánjaival, s az emberi életet, minden akciójával, filozófiájával s népmeséivel és absztrakt tudományaival. Együtt vettem és adtam s éltem valóban mindenkor írásban az egész életet, a napsugártól a tömlöc sötétségéig, a magányos szív boldog szenvedésétől a tömegek viharáig. Nekem valóban sokat adott az írás, mert én nem egy életet éltem át, hanem mindig azt éreztem, ezer és ezerformájú az élet. Kaptam, átéltem s továbbadtam. Mindig mintha az egyetemes élet közlője volnék, az egyetemes emberiség számára. Ennek a hitvallásnak szellemében oly gazdag ennek a korszaknak termése is; e nyolc esztendőben írt novellái közt olyan remekművek akadnak, mint a Ha a szoknya suhog, Esőleső társaság, Ebéd, Barbárok, A kondás legszennyesebb inge, Ami megérthetetlen, A tüzesgép, Az úr a tornácon, Egyszer jóllakni, Kibírhatatlan!, Kiserdei angyalok.