Megigézve Sylvia Day

Sylvia Day
Ulpius-ház, 2014
Max Westin maga volt a megtestesült szexualitás. A lány már a közelségéből, a szagából érezte. Benne minden nyers volt és érdes. Egy őseredeti lény. Akárcsak Victoria. Max túl hosszan fogta a kezét, sűrű pillákkal keretezett szeme leplezetlenül elárulta a szándékát: magának akarta, meg akarta szelídíteni a nőt Victoria. Egy szó csupán, de ahogy a férfi szájából hangzott, abból olyannyira sugárzott a birtoklás, hogy Victoria már-már magán érezte a nyakörvet. Ez hozzátartozik a természetedhez morogta a férfi. A vágy arra, hogy valaki megszerezzen. Ebben a macska-egér játékban minden csak illúzió, ám a szenvedély valóságosabb már nem is lehetnee