A Nagyszentmiklósi kincs

László Gyula Rácz István
Corvina Könyvkiadó, 1978
A nagyszentmiklósi (Sinnicolau Mare) kincset 1799-ben találták meg az akkori Dél-Magyarországon: egy hajdani mocsárral körülvett szigeten rejtették el egykori tulajdonosai. A korai középkor legnagyobb aranykincs-lelete huszonhárom aranyedényből áll, súlya csaknem tíz kilogramm. Több mint száz régészeti, művészettörténeti, nyelvészeti és írástörténeti munka foglalkozott már a kinccsel. A múlt században még azt hitték, hogy Attila kincsét találták meg Nagyszentmiklóson, hiszen azon a tájon került elő, ahol Priszkosz rhétor követségben járt Attilánál. A Kunsthistorisches Museum (Bécs) kiállításán már óbolgár kincsként szerepel. A kincs eredetének kérdését azonban a szerző az elődökhöz képest árnyaltabban közelítette meg, s ennek eredményeként többek között sikerült megállapítania, hogy a kincs két asztali készletre bomlik. Az egyik (amelyen a rovásírások vannak) a fejedelemé, a másik (szép ember- és állatábrázolásokkal) a fejedelemasszonyé lehetett. A fejedelem készletének ornamentikája, rovásírásának néhány sajátossága a magyar királyság első pénzeivel tart rokonságot, így a X-XI. század fordulójára keltezhetjük. A fejedelemasszony asztali készlete archaikusabb, a késő avar-magyar-bolgár körhöz köthető. Az ötvöseljárásokat is kitűnően ismerő régész-szerzőn kívül az embertan, az állattan és a növénytan szakemberei is megvizsgálták a tárgyakat. Vizsgálataik a szerző megállapításait erősítik meg: Az az ember-állat-növény-ábrázolás együttes, amely az edényeket díszíti, Európa és Ázsia határán alakulhatott csak ki. S azok a népek, amelyekhez a kincs két asztali készletének művészete köthető, a régészeti leletek tanúsága szerint is erről a területről kerültek a Kárpát-medencébe.

Tartalom
Elöljáróban 7
Gondolatok a steppe múltjának gazdagságáról és művészetéről 9
Az asztalnál 15
A kincs megtalálásáról 17
Az eddigi kutatások rövid története 19
A kincs leírása és értelmezése 42
A rovásírás nélküli asztali készlet - a fejedelemasszony asztali készlete 42
A 2. és 7. számú korsóról 44
A győztes fejedelem 65
A dámszarvast marcangoló griff korongja 67
A vadászó "fejedelem"-ről 69
Az "égbenragadás jelenete" a 2. és a 7. számú korsón 73
Az 1.számú korsó 99
A 13-14.számú és a 18.számú bikafejes ivócsanak 103
A 19.számú szilke 117
A 20.számú lapos (omphalos) csésze 128
a 21. számú omphalos csésze 136
A rovásírásos asztali készlet - a fejedelm asztali készlete 138
A 3.számú korsó 138
A 4.számú korsó 138
Az 5.számú korsó 142
A 6.számú korsó 142
A 8.számú "csemegés szilke" 147
A 9. és 10. számú görög feliratos lapos csésze 151
A 11-12.számú pohárka 157
A 15 és 16.számú nyeles tálacska 158
A 17.számú ivókürt (rhyton) 160
A 22 és 23.számú kehely 163
A feliratokról 164
A görög betűs, görög nyelvű feliratok 164
A görög betűs török feliratok 165
A rovásírásos feliratokról 166
Az ötvösök munkájáról 169
Formák és minták 175
Emberek, állatok, növények 178
Lipták Pál: Embertani következtetések a nagyszentmiklósi kincsről 179
Kádár Zoltán: A nagyszentmiklósi kincs állatábrázolásai 180
Füzes-Frech Miklós: A nagyszentmiklósi kincs növényábrázolása 182
Utóhang 186
Irodalom 189
A Hampel-féle számozás és a kötet képei