Festmény, alfoldi tanya libákkal, olaj, keretezett

Horváth János egy volt a szombathelyi tanító- és tanárképzéssel, Kőszegen, Sárváron, majd Szombathelyen nyugdíjazásáig tanított, sőt az után is, a Bokros-csomag idején kellett megválnia alma máterétől.

Festészete egyszerre kötődött Nagybányához és Vásárhelyhez. A kép számára mindig a látott, a megélt világ élménnyé emelését jelentette. Emberábrázolásai a realisztikusságuk mellett mindig személyesek maradtak. Tisztában volt azzal, hogy a művészet a lélek anyanyelve.